„Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.” Pilinszky János megindító gondolatait Forgó Györgyné szakállamtitkár idézte a dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet és Ápoló- Gondozóotthon ötvenedik születésnapján tegnap. Az intézet dolgozói méltóképpen emlékeztek meg a festői környezetben meghúzódó, nagy múltra visszatekintő intézmény fél évszázados történetéről. Az ünnepségen az intézet lakóinak vidám, elkápráztató előadása minden jelenlévő arcára mosolyt varázsolt.
 |
| Születésnap nem telhet el torta nélkül. Fél évszázad megünneplésére egész tortacsoda dukált. |
A jeles rendezvény felett dr. Lamperth Mónika, szociális és munkaügyi miniszter fővédnökséget, Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke védnökséget vállalt. A miniszter asszony rajta kívülálló okok miatt sajnos, nem tudott részt venni a rendezvényen, nevében elsőként Forgó Györgyné, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai államtitkára köszöntötte a vendégeket. Megnyitóbeszédében hangsúlyozta az intézet dolgozóinak áldozatos, fáradhatatlan munkáját, amely lehetővé tehette azt, hogy a gondozottak otthon érezzék magukat a diósjenői intézményben.
Az államtitkár elmondta: a fogyatékossággal élőket nem valamilyen anatómiai vagy működési károsodás tesz igazán fogyatékossá, hanem azok az akadályok, amelyeket az egészséges emberek mindennapi, természetes dolgokként kezelnek – mondta, majd beszélt az akadálymentesítési programokról is, amelyek eddig több mint ezer közintézményben könnyítették meg a fogyatékkal élők mindennapjait.
– Mindez azonban nem elég – tette hozzá, s hangsúlyozta a diósjenői intézet társadalomban betöltött, kulcsfontosságú szerepét, az ott dolgozók fáradhatatlan, lelkiismeretes munkáját. Mint mondta: saját érdekünk, hogy megértsük: életünk valamely szakaszában mindannyian megöregszünk, megbetegszünk, egyedül maradhatunk, segítségre szorulhatunk.
 |
| Kondriczné Pontyos Ildikó |
A dr. Göllesz Viktor nevét viselő intézet félévszázados történetét az igazgató asszony, Kondriczné Pontyos Ildikó ismertette. A szervezők gondoskodtak arról, hogy a vendégek előtt képeken keresztül is megelevenedhessen az elmúlt ötven év.
Az otthon 1957. július 1-jén nyitotta meg kapuit, ahol kezdetben csak értelmi fogyatékos férfiakat gondoztak, majd később a nők és a siketek előtt is nyitva állt. A hazai munka-rehabilitáció egyik jeles intézménye eleinte mezőgazdasági tevékenységgel – növénytermesztéssel, állattartással – foglalkozott, de hamar bevezették az ipari foglalkoztatást is, amely számos lakó részére biztosított elfoglaltságot, megélhetést.
Az intézetben fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás, valamint munka-rehabilitáció is folyik. Ezek célja, hogy a gondozottak számára biztosítsák a képességüknek megfelelő munkát: a lakók tevékenykedhetnek többek között a kertészetben, parkgondozásban, de foglalkozhatnak gyertyakészítéssel és kábelmentéssel is. A lakók szabadidejükben sem unatkoznak, hiszen az ott dolgozók számos programmal színesítik mindennapjaikat: főző-, képzőművészeti, kézműves-, kézimunka-, számítástechnikai szakkörön, valamint horgász- és túrázó csoportokban vehetnek részt a lelkes gondozottak.
– A lakóknak az otthon jelenti az életet. Ezért azt itt, nekünk kell megteremteni a számukra – fogalmazott Kondriczné Pontyos Ildikó, majd hozzátette: – Feladatunk az, hogy gondozottjainkat önálló életre, valamint a társadalomba való beilleszkedésre neveljük – mondta.
 |
| Becsó Zsolt |
A vezető szerint az intézet folyamatos kiépítése, terjeszkedése jó célt szolgált, hiszen a lakók előtt kezdett kitárulni a világ: a koedukáltság például lehetővé tette, hogy párok találjanak egymásra, s most már sokan párkapcsolatban élnek az otthonban.
A jelenlévők egy rövid film megtekintésével bepillantást nyerhettek egy, az intézetben élő hallássérült pár mindennapjaiba is, majd Borkó Edit vezető pedagógus kis csoportja, a Napsugár Irodalmi Színpad szórakoztatta a vendégeket. A tíz, különböző korú gondozott nagyszerű hangulatot varázsolt az ünnepségen. A fogyatékkal élők hihetetlen örömmel adták elő Palóc lakodalmas című műsorukat, amely minden jelenlévőt elkápráztatott. Életkedvük, mosolyuk, örömük sok egészséges embernek tükröt tarthatna! Borkó Edit úgy fogalmazott:
– Az összeszokott csapat igazi gyöngyszem. Akárhol is vannak, a közönség mindig nagy ámulattal fogadja kedves kis műsorukat. A mai előadásuk egyszerűen fantasztikus volt, hiszen hosszú idő után először, önállóan, a segítségem nélkül adták elő a lakodalmas jelenetet.
 |
| Forgó Györgyné |
Mindezek után Forgó Györgyné szakállamtitkár miniszteri elismerő oklevelet nyújtott át az intézményvezető, s az otthon valamennyi dolgozója részére. Folyamatos kimagasló munkájáért jutalmat kapott Sógor Gáborné, a kastély emeleti gondozási egységének vezetője, Horváth Miklósné vasaló- és mosónő, valamint Csókás Csaba, az intézmény legrégebbi dolgozója, a parkos brigád oszlopos tagja és vezetője.
Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnöke további jutalmakat nyújtott át az intézet munkatársainak. Az elnök elmondta, hogy – mint fenntartók – a jövőben is szívükön viselik a gondozási intézmények sorsát, s amikor csak tudják, támogatják azokat. Ezt követően megköszönte az intézmény dolgozóinak lelkiismeretes, kitartó munkáját, s pohárköszöntőt mondott „az intézet előtt álló remélhetőleg több mint ötven évre”.
Az ünnepségen az otthon két nyugdíjas igazgatóját, Molnár Károlyt és Wiesinger Jánost is köszöntötték, valamint ajándékot nyújtottak át Selypes Lászlónak, aki a kezdetektől, 1957-től a diósjenői intézmény lakója.
 |
| Az intézet lakóiból álló Napsugár Irodalmi Színpad palóc lakodalmassal kedveskedett az ünneplőknek |
|
